Növénykerítés a biztonság szolgálatában

Az elmúlt hónapokban több cikk és hír járta be a világsajtót, amelyben neves biztonságtechnikai szakemberek és rendőrtisztek mondták el véleményüket a kerítések hatékonyságáról. Mind egyetértenek abban, hogy a betörések elleni védekezés leghatékonyabb módszere a magántulajdon határánál kezdődik. Mindez azt jelenti, hogy a betörőket és a rossz szándékkal érkezőket a kerítéssel kell távol tartanunk, legalábbis erősen ajánlott erre törekednünk.

 

Általában a kerítések három típusát különböztetjük meg. A hagyományos kerítések rendszerint valamilyen masszív fa vagy fém konstrukcióval rendelkeznek. Ezeket sok esetben téglából vagy kőből épített oszlop és talapzat teszi még masszívabbá. Ennek a masszív felépítésnek van egy igen jelentős negatív tulajdonsága: jól mászható és könnyen átugorható.

 

A masszív és tömör téglakerítések már sokkal hatékonyabban a behatolókkal szemben, viszont egy nagyobb birtok körbekerítése rendkívüli anyagmennyiséget kíván. Ráadásul alegtöbben nem szívesen építenének erődöt az otthonukból.

 

A kerítések harmadik, kevésbé ismert, de egyre jobban terjedő típusa a növénykerítés. A közvélekedéssel ellentétben ezek nehezen hatolhatók át, a megmászásuk nehézkes, egyes típusok esetében pedig lehetetlennek mondható. Számos esetben a borostyán helyett valamilyen szúrós növényzetet alkalmaznak, így annak tüskéi természetes védelmet jelentenek a betolakodókkal szemben. Noha tökéletes védelemről egyik esetben sem beszélhetünk, azt bátran ki lehet jelenteni, hogy a növénykerítések ugyanolyan módon képesek ellátni biztonságtechnikai feladatukat, mint más kerítés típusok.